Nemrégiben egy érdekes esettel találkoztam. Három gép egy falon, ugyan azok a
beállítások, és körülmények. Kettő rendesen üzemel, a harmadik egy jégkocka.

Mi történhetett? Lássuk!

Ilyenkor a klímásoknál működésbe lép a Pavlovi reflex, hűtőközeg hiány. Elvégzi a
szokásos méréseket, ha tudja mit mérjen. Én is ezt tettem, és látszólag minden rendben
volt. Nyomás, hozzá tartozó hőmérséklet, áram felvétel. Akkor váltsunk üzemmódot,
állítsuk hűtésre, amikor is a beltéri lehűl, a kültéri felmelegszik.

Le is olvad a jég nagy része, a többit hőpisztollyal likvidáltam.
És elindult az agyalás…. Ha háromból csak egy viselkedik ilyen módon, akkor logikus,
hogy a különbséget kell megkeresni. Ami végül meg is lett.

A klímákat is, mint minden mást emberek szerelik, raktározzák, szállítják. És hibáznak.

A „fagyos” gépről készült fotókon három dolog is látszik:

1.: A hőcserélő lamellái elferdültek, összeérnek. Apró hiba, de elég ahhoz, hogy az olvadék
víz azon a részen ne folyjon le, oda fagyjon, és a jég rétegesen ráfagyjon.

2.: Az összeszereléskor a hőcserélő teljesen hozzá ér a talplemezhez. Így a víz nem cseppen
le a csepptálcára, hanem a felületi feszültség miatt ott marad, megfagy, és rétegződik.

3.: A csepptálca fűtés huzal szintén felfekszik a tálcára, és ugyan ezt produkálja.
A megoldás a lamellák kiigazítása /lamella fésülés/, a hőcserélő megemelése, és rögzítése,
illetve a csepptálca fűtés megemelése.

Ez egy egyszerű javítás volt, de azért okozott némi fejtörést. Azóta a gépek egyformán jól működnek!