Lényegében egy hűtő-fűtő rendszer. A kültéri szinte ugyan az, mint egy normál magas
oldalfali klímáé, persze a teljesítménye, és a beltartalom kicsit erősebb. Viszont a beltéri
egység, egy szürke „doboz”, nulla design. Azért ilyen, mert ez vagy gépészeti helyiségben,
vagy padlástérben van, és nincs szem előtt.

A lakótérben csak a mennyezeten levő anemosztátok látszanak, ami lényegében egy szépen
kialakított szabályozható kerek „izé”.

A légtechnikai rész kialakítása nem egyszerű, és sok dolognak kell megfelelnie. A képeken
még közel sincs kész. Minden csövet nagyon jól, és hézagmentesen szigetelni kell. A
lejtést is be kell állítani, és a kész rendszert szabályozó szelepekkel be kell állítani. A
légsebességet, a huzat hatás, és az egyes helységékbe bevitt hőenergia miatt külön-külön
szabályozni kell.

Ebben a házban ugyan az a rendszer 8 helyen elszívja, és 8 helyen befújja a levegőt,
miközben azt a beltéri átszívja magán, és vagy hűti, vagy fűti.

Ki szokták egészíteni friss levegő befújó rendszerrel, ami az elhasznált levegőt kicseréli
friss levegővel, de úgy, hogy a benti levegő hőtartalmát visszanyeri. Praktikusan
hővisszanyerős szellőztető rendszernek hívják. Ki lehet még egészíteni páratartalom
szabályozó rendszerrel is, és extra szűrökkel is.

Ezt az egészet légkezelő rendszernek nevezik. De ebben a házban, csak légcsatornás klíma
lett. Olyan épületekbe ajánlott, ahol a csövezést meg lehet oldani, és az ügyfél nem
szeretne sok klímát látni sem kint, sem bent. A költsége a csővezeték hosszától erősen
függ. Erről a rendszerről egy viszonylag pontos mérnöki rajzot kaptam, így végül kb 50
méter légcsatorna lett beépítve!